A National Geographic szerint:
„A lovak és az emberek között ősi kapcsolat van. Az ázsiai nomádok valószínűleg mintegy 4000 évvel ezelőtt háziasították az első lovakat, és az állatok sok emberi társadalom számára nélkülözhetetlenek maradtak egészen a motor megjelenéséig. A lovak még mindig tiszteletbeli helyet foglalnak el számos kultúrában, gyakran a háborús hősi tettekhez kötődnek.
Vadon és háziasított
A házi lónak csak egy faja van, de körülbelül 400 különböző fajta, amelyek a kocsik vontatásától a versenyzésig mindenre specializálódtak. Míg a legtöbb ló házias, mások vadon maradnak. Az elvadult lovak egykor szelíd állatok leszármazottai, amelyek generációk óta szabadon futottak. Ilyen lovak csoportjai sok helyen megtalálhatók a világon. A szabadon kóborló észak-amerikai musztángok például az európaiak által több mint 400 évvel ezelőtt hozott lovak leszármazottai.”
Egy írás szerint a MUSTANG fajták egyáltalán nem honosak Észak-Amerikában. Bár csordákban, gyakorlatilag vadon éltek, olyan háziasított lovak leszármazottai, amelyeket valamikor az 1500-as években alakultak ki, véletlenül vagy szándékosan. Az eredetük nem teljesen ismert, de van egy teória, miszerint a Spanyol gyarmatosítók hozták át őket a gyarmatosítás időszakában. A legenda szerint a Mustangok spanyol hajótörések túlélő voltak Észak-Karolia partjainál. A transzatlanti kereskedelemben részt vevő hajók gyakran olyan útvonalakat követtek, amelyek nagyon közel vitték őket egy sziget területéhez. Itt sok hajó esett áldozatul a rejtett zátonyoknak és a váratlanul sekély vizeknek. Olyannyira, hogy a terület az Atlanti-óceán temetőjeként vált ismertté. Legalább nyolc spanyol hajóroncsot fedeztek fel a területen, amelyek az 1500-as évek közepére nyúlnak vissza, és a fedélzeten lévő lovak elég közel voltak ahhoz, hogy a partra úszhassanak. Hogy túléljenek ezeken a szigeteken, a lovak édesvizet ástak, és szigetről szigetre úszva kerestek friss legelőket. Ezek az állatok teljesen alkalmazkodtak a környezetükhöz, átvészelték a hosszú utazást, a kihivásokat, és megtalálták az utat a túlléshez. Bármilyen származásúak legyenek a vadlovak, amelyeknek az Outer Banks szigetvilága otthont adott, mai is igazi kincset jelent, amelyet Észak-Karolinai Állami Nemzeti Park Szolgálata, valamint magánszemélyek védenek. Biztosítják, hogy az elkövetkező nemzedékek számára is ilyen maradjon. A Carolla Wild Hurses Fund kifejezetten ennek a fajtának a védelmére jött létre.
A lovak futásra születtek, nagyon jó egyensúlyérzékkel és hihetetlen menekülő sajátossággal rendelkeznek. A vadon élő lovaknak ez nagy segítség, mert gyorsan megszöknek a ragadozók elől. Van még egy furcsa tulajdonságuk, képesek mindkét módon, állva és fekve is aludni. A kancák 11 hónapig vemhesek, és a csikó röviddel születése után fel is tud állni, és futni. Öt éves korukra fejlődnek ki teljesen, és átlag 25 – 30 évig élek. A lovakat általában vérmérsékletük alapján három fő kategóriában sorolják, „forró vérű”, ő a lendületes. A gyorsaságára és kitartására jellemzőek. A „hidegvérüek” a vontatólovak. A „melegvérűeket” (forró és hidegvérúek keresztezéséből fejlesztették ki), gyakran speciális lovaglási célokra használják, főleg Európában. A világon több, mint 300 lófajtát tartanak nyilván és sokféle felhasználásra fejlesztették ki.
A lovakat többek között sportversenyekre, szabadidős tevékenységre, munkára, mint pld. mezőgazdaság, katonaság, rendőrség veszik igénybe legtöbbet. De alkalmasak terápiára is. Régen, a háborús időszakokban rengeteg lovat használtak, ezeket hívjuk történelmi lovaknak. Amióta megháziasították, az emberek táplálékot, vizet és menedéket biztosítanak számukra, és szakemberek figyelnek rájuk, úgy mint az állatorvosok, a kovácsok vagy a trénerek.
Ha valaki szereti a lovakat, és szándékában áll foglalkozni felük, úgy, mint a kutyatartásnál, érdemes előtte tájozódni, lovardákkal felvenni a kapcsolatot, Interneten, könyvekben utána olvasni. És már felkészülten indulhat neki a nagy kalandnak.